|
Anyanyelvi akadályok
Ismert tény, hogy azokban az országokban, amelyek nyelvének helyesírása
bonyolultabb és rendhagyóbb az átlagnál, nagyobb a diszlexiások aránya.
Vajon miért? A felnőtt diszlexiásokat vizsgáló nemzetközi
kutatócsoportnak most - úgy tűnik - sikerült megtalálnia a választ.
Egyre több kutató hajlik arra, hogy a diszlexia
genetikai eredetű betegség, aminek következtében az agy nem képes a hang
és a beszélt nyelv megfelelő feldolgozására. A diszlexiások agyának
sajátosságai megnehezítik, hogy az olvasni tanuló gyerek a kiejtett
hangokat az azokat rögzítő írott jelekkel összekapcsolja. Az ilyen
összekapcsolások nélkülözhetetlenek az olvasás tanulása során.
A diszlexia nemzetközi jelenség, és a világ minden részén találkozhatunk
a betegség miatt olvasási nehézségekkel küzdő gyerekekkel és
felnőttekkel. Amerikai és olasz tízévesek között végzett vizsgálatok
azonban elgondolkoztatták a kutatókat: vajon az olasz iskolások között
miért feleannyi a diszlexiás, mint amerikai kortársaik között? (Az
amerikaiak kb. 5-15%-a szenved (valamilyen fokú) diszlexiában!) Mi lehet
a jelenség oka? Elképzelhető, hogy a különböző országok diszlexiásainak
eltérő problémákkal kell szembenézniük?
A felnőtt diszlexiásokat vizsgáló nemzetközi kutatócsoportnak most
először sikerült megállapítania, hogy a jelenség hátterében az áll, hogy
a diszlexia a különböző nyelvekben - a helyesírás rendszerének
függvényében - más-más módon jelenik meg.
Nemzetközi kutatócsoport angol, olasz és francia diszlexiás egyetemi
hallgatók olvasáskészségét és CT-eredményeit hasonlította össze. Míg
gyakorlatilag semmilyen különbséget nem találtak a diszlexia
idegrendszeri megjelenésében, addig az olvasási készségekben óriási
különbségek mutatkoztak. Vajon miért?
Anyanyelvi akadályok?
Mikor a
diszlexiás angol gyerekek olvasni tanulnak, óriási feladattal kell
megküzdeniük: több mint 1100-féle írásmód jelöli a beszélt angol nyelv
mindössze 40 fonémáját. Az olasz nyelvben a diszlexiás nyelvtanulók
sokkal jobb helyzetben vannak: a 33 olasz fonémát összesen 25 betű,
illetve betűkombináció jelöli.
"Így sokkal könnyebb a diszlexiásoknak olyan nyelveken olvasni tanulni,
ahol egyértelmű megfelelés van a betűk és a fonémák között" - magyarázza
Chris D. Frith, a londoni University College kutatója, a Science lapjain
publikált tanulmány társszerzője.
A diszlexiások száma Olaszországban azért kevesebb, mert a nyelv segít a
tanulóknak abban, hogy könnyebben megbirkózzanak a nehézségekkel. Ahhoz,
hogy az olasz egyetemisták között diszlexiásokat találjanak, a
kutatóknak speciális teszteket kellett végezniük, hogy a diszlexia
idegrendszeri hátterét egyáltalán felismerjék. A kutatás során kiderült:
az olasz, angol és francia diszlexiások egyaránt rosszul teljesítettek a
kiejtett hangok rövid távú emlékezetét vizsgáló teszteken, ami pedig a
diszlexia fő ismertetőjegye. Ugyanakkor az olaszok sokkal kevesebb hibát
ejtettek anyanyelvi szöveg olvasásakor, mint angol és francia társaik.
Hogy megállapítsák, ennek a különbségnek idegrendszeri okai vannak-e, a
diákokat egy sor olvasási tesztnek vetették alá, miközben pozitron
emissziós tomográfia segítségével mérték az agy egyes területein folyó
véráramlást, ami az aktív agyműködés egyik legfontosabb kísérőjelensége.
Míg az olvasási feladatokat végezték, mindegyik egyetemistának ugyanaz a
vérellátási hiányosság lépett fel az agy bal homloklebenyében.
Bár az olasz diszlexiások jobban olvasnak, mint angol és francia
társaik, ugyanaz a fogyatékosság mutatkozott mindhárom csoportban, ami a
kutatók szerint arra utal, hogy magában a nyelvben rejlik az a
különbség, ami nehezebbé teszi az angol nyelvű diszlexiások számára,
hogy megtanuljanak olvasni.
A
nyelv és a helyesírás
"Fontos, hogy különbséget
tegyünk a nyelv és a helyesírás között. Az írott angol és francia nyelv
bonyolultsága történelmi események eredménye: más nyelvek helyesírását
ültették át, míg e nyelvekkel összehasonlítva az olasz viszonylag tiszta
maradt" - mondta Eraldo Paulesu, a University of Milan Bicocca
munkatársa, a kutatás vezetője.
Az angolban sok szó tartalmazza ugyanazt a betűkombinációt, melyeket
azonban különbözőképp ejtünk. (Például: pint [pájnt] és mint [mint],
cough [káf] és bough [bou], clove [klóv] és love [láv]). A franciában a
komplexitás forrása az, hogy különböző betűkombinációkat ejtünk ugyanúgy
vagy hasonlóképp. (Például: "au temps" [ótan] és "autant" [ótan]).
A francia adatok alátámasztják, hogy a bonyolult helyesírású nyelvek
olvasása a diszlexiások és a nem diszlexiások számára is nehéz. Ez
amellett szól, hogy van értelme egyszerűsíteni a komplex helyesírási
rendszereket, mint ahogy arra az amerikai Webster-reform során
kísérletet is tettek, amikor egyes szócsoportok helyesírását bizonyos
szabályok szerint egyszerűsítették (pl. a colour-t color-ra
változtatták).
Frith szerint a spanyol, a finn és a cseh "diszlexiabarát" nyelvek, mert
hiányzik belőlük az a hangzó-betűző komplexitás, ami az angolban és a
franciában megtalálható. A japán szintén könnyebb az olvasni tanuló
gyerekeknek, mert a hangok és a szimbólumok konzisztensek. (Egy korábbi
vizsgálatban találtak egy Japánban élő ausztrál fiút, aki angolul
diszlexiás volt, de japánul nem.)
Dr. Thomas Zeffiro, a Center for the Study of Learning at Georgetown
University társigazgatója szerint a kutatás túlságosan kis léptékű ahhoz
(összesen 72 diszlexiást vizsgáltak), hogy végleges következtetést
lehessen belőle levonni arra vonatkozóan, hogy mennyire elterjedt és
milyen komoly a diszlexia a világon.
"Hogy ezeket az eredményeket az egész emberiségre kiterjeszthessük,
legalább négyszer-ötször ennyi embert kellene megvizsgálni.
Mindazonáltal ezek az eredmények remek kiindulási alapot teremtettek egy
nagyobb szabású vizsgálat számára."
B.K.

|