|
|
A gyerekkori beszédhiba felnőttkori
szorongáshoz vezethet
Kanadai pszichológusok közel másfél évtizedes kutatása
meglepő eredménnyel zárult: egyes mentális betegségek lehetséges oka a
gyermekkori beszédzavar.
Talán nem meglepő, hogy a gyermekkori beszédzavar a későbbiekben
különböző mentális problémákhoz vezethet, azonban ezzel kapcsolatban a
pszichológusok egészen mostanáig még nem végeztek felméréseket.
Dr. Joseph Beitchman, a Torontói Egyetem munkatársa kollégáival 14 éven
keresztül végzett kísérletet, amelynek a során 240 személyt 5 éves
koruktól 19 éves korukig vizsgáltak. A kutatók szerint "azok a fiatal
felnőttek, gyerekek, akiknél a nyelvi zavarok kora gyerekkorban
felléptek, kortársaiknál sokkal nagyobb arányban szenvednek szorongásos
betegségekben". A kutatócsoport arra figyelt fel, hogy a szorongás és az
antiszociális viselkedés különösen kiemelkedő arányba - statisztikailag
is értékelhető módon - jelentkezik azoknál a 19 éveseknél, akiknek
ötéves korukban beszéd-, illetve nyelvi zavaraik voltak.
A szorongásos betegségek közül a szociális fóbia (társasági
érintkezéstől való félelem) volt a leggyakrabban diagnosztizált
tünetegyüttes. Miként a tanulmány szerzői magyarázzák: "Nem meglepő,
hogy sok, nyelvi zavarral küszködő gyerek fejleszt ki és tanúsít olyan
pszichopatológiai tüneteket, melyek a nyilvános beszédhez, a társak
megszólításához és a társas érintkezéshez kötődnek." A férfiak körében
elsősorban a nyelvi zavar és az antiszociális viselkedés között találtak
összefüggést. Az antiszociális személyiségzavar fő jellemzői közé
tartozik a másokhoz való személyes kötődés gyengesége, illetve valamely
- a társadalom tagjainak többsége által elítélt - bűnös tett elkövetését
normális esetben követő bűntudat hiánya.
Beitchman és kollégái azonban nem találtak kapcsolatot a nyelv és a
beszéd gyermekkori állapota és az olyan zavarok között, mint a függőség
(pl. különböző tárgyakhoz, tevékenységekhez), illetve az ún. érzelmi
élet különböző zavarai (mint a depresszió vagy mánia). A férfiak
gyakoribb antiszociális viselkedésen túl nem sikerült jelentős nemi
természetű összefüggést feltárni. A kutatók mindenesetre felhívják a
figyelmet arra, hogy a kutatásban részt vevők között nők viszonylag
kevesen fordultak elő, ami korlátokat szab a statisztikai pontosságnak.
Bár a kutatás eredményei ígéretesek, a kutatók hangsúlyozzák, hogy "az
ilyen összekapcsolódások hátterében meghúzódó folyamatok felderítése
további elemzést igényel". Ugyanakkor az már most megállapítható, hogy a
gyermekkori beszédhibák idejében történő kezelésével megelőzhetők a
személyiség felnőttkorban megnyilvánuló torzulásai, betegségei, ezért a
kutatók a szülők mielőbbi hathatós beavatkozásának fontosságára hívták
fel a figyelmet.
A kutatók részletes beszámolója a Journal of the American Academy of
Child and Adolescent Psychiatry c. szaklapban jelent meg
(2001;40:75-82).
B. K.
|
